2013. március 6., szerda

LXXXII - Interjú Horváth Barbival, az Ssamaryll tervezőjével

Kedves Lace&Leather követők!


Bevallom, kicsit ugyan öncélúan, de reménykedve, hogy rajtam kívül sokakat inspirálni fog ez a kis "beszélgetés", felkértem Barbit, hogy meséljen nekünk divattervezői munkásságáról. Arról, hogyan indult el a szakmájában, hogyan jutott vállalkozóként Bécsbe, és, hogy  hogyan került ruhája a brit Vogue áprilisi számába.


"Mindig is a kreatív tevékenységek vonzottak, rajzolás, festés, varrás, maga az alkotás öröme…
A gimnáziumban rajz tagozatos voltam, majd a Nyugat- Magyarországi Egyetem Könnyűipari Mérnöki szakán Textil-és Konfekcióipari Mérnökként diplomáztam 2007-ben, ezzel egy időben elvégeztem a Budapesti Divatiskola Divat- és Stílustervező szakát (2005-2007).
 Kiskorom óta varrtam magamnak. Anyukámtól lestem el minden apróságot. Hobbi varrónőként otthon rengeteget varrt nekünk.
Varrástechnológiát az Egyetemen tanultam csak, de abszolút nem éreztem a hátrányát annak, hogy nem ruhaipari szakközépiskolából jöttem, sőt kimagasló eredménnyel végeztem el a szakmai képzést.
 A diploma után tanítottam egy fél évet a Nyugat- Magyarországi Egyetemen, majd elkezdtem itthon dolgozni. Több soproni rendezvényen vettem részt ( Öko napok- papír ruhák, stílustanácsadás bizonyos rendezvényeken stb.) valamint saját bemutatót is szerveztem, önálló kollekcióval.
Majd 2012 októberében megnyílt az első ssamaryll üzlet Bécsben.


E: Hogyan kértek fel, hogy szerepelj a brit Vogue-ban, és mit szóltál hozzá?

B: Egyszerűen kaptam egy e-mailt a British Vogue szerkesztőségétől, hogy egy nemzetközi dizájnerekről szóló cikk készül és lenne-e kedvem részt venni benne. Természetesen nem gondolkodtam sokáig a válaszon, nagyon örültem a felkérésnek J

E: Miért pont ezt a ruhát tervezted erre az alkalomra?

 B: A tervezés során nehéz a „miértekre” jó választ adnom…de talán ennek a ruhának az egyik leginspirálóbb momentuma a tavasz érzése volt.

E: Mit gondolsz, várható ezután a cikk után, hogy több ilyen nemzetközi lehetőség is eltalál majd hozzád?

 B: Nem szoktam ilyeneken gondolkodni, de ezek után bármi megtörténhet… J

E: Láttam, hogy a ssamaryll főleg az alkalmi darabokat képviseli. Vannak emellett utcára hordható ruháitok is?

 B: Valóban a fő profilunk az alkalmi ruha. Évente kétszer jelentkezünk egy kisebb kollekcióval, melyek megvásárolhatók az üzletben és emellett egyedi, méretre készített ruhákat is készítünk.

E: Mivel az interjúm egyik célja az lenne, hogy motiváló erővel hasson az emberekre azzal, hogy láthatják, igenis meg lehet valósítani az elképzeléseiket, és sikeresnek lenni abban, amit szeretnek csinálni, ezért kérdezem, mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének hozzád hasonlóan saját vállalkozásba fogni?

B: Három fontos dolog: elhivatottság, szakmai alázat és kitartás.
A ruhatervezés egy nagyon hangzatos szakmának tűnik, de ahhoz, hogy szakmailag is elismert tervező legyen valaki, rengeteg kitartó munkára van szükség és soha sem lehetsz elég jó, mindig van mit tanulni.
Egy saját vállalkozás mindig nehezebb feladat, mint alkalmazottként dolgozni. Azt fontos eldönteni az elején, hogy a tervezés, vagy pedig az önmegvalósítás a fontosabb, vagy inkább erősebb egy tervezőnél. Ha az önmegvalósítás, akkor előbb-utóbb úgyis saját lábra akarsz majd állni, önálló kollekciót tervezni, bemutatót szervezni, és ez az első lépés a saját vállalkozáshoz…
Ami persze, sokkal nagyobb felelőséggel jár, viszont nemcsak része vagy valaminek, hanem mindaz, amit létrehoztál, az a tiéd!


És még egy fontos dolog: „Ez egy hatalmas játszótér!” ( Oszkó Zsóka – szerkesztés- modellezés tanárom)

Ezúton is kívánok sikerekben, lehetőségekben gazdag munkát Barbinak, és csapatának!
Köszönöm, hogy kedvesen fogadta a felkérésemet, és szívesen válaszolt.

Végül pedig remélem, hogy sikerült önbizalmat meríteni azoknak, akik még kételkednek magukban, és a terveikben.

(Evelin)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése