Bevallom, kicsit ugyan öncélúan, de reménykedve, hogy rajtam kívül sokakat inspirálni fog ez a kis "beszélgetés", felkértem Barbit, hogy meséljen nekünk divattervezői munkásságáról. Arról, hogyan indult el a szakmájában, hogyan jutott vállalkozóként Bécsbe, és, hogy hogyan került ruhája a brit Vogue áprilisi számába.
"Mindig is a
kreatív tevékenységek vonzottak, rajzolás, festés, varrás, maga az alkotás
öröme…
A
gimnáziumban rajz tagozatos voltam, majd a Nyugat- Magyarországi Egyetem Könnyűipari
Mérnöki szakán Textil-és Konfekcióipari Mérnökként diplomáztam 2007-ben, ezzel
egy időben elvégeztem a Budapesti Divatiskola Divat- és Stílustervező szakát
(2005-2007).
Kiskorom óta
varrtam magamnak. Anyukámtól lestem el minden apróságot. Hobbi varrónőként
otthon rengeteget varrt nekünk.
Varrástechnológiát
az Egyetemen tanultam csak, de abszolút nem éreztem a hátrányát annak, hogy nem
ruhaipari szakközépiskolából jöttem, sőt kimagasló eredménnyel végeztem el a
szakmai képzést.
A diploma
után tanítottam egy fél évet a Nyugat- Magyarországi Egyetemen, majd elkezdtem
itthon dolgozni. Több soproni rendezvényen vettem részt ( Öko napok- papír ruhák,
stílustanácsadás bizonyos rendezvényeken stb.) valamint saját bemutatót is
szerveztem, önálló kollekcióval.
Majd 2012
októberében megnyílt az első ssamaryll üzlet Bécsben.
E: Hogyan kértek fel, hogy szerepelj a brit Vogue-ban, és mit szóltál hozzá?
B: Egyszerűen
kaptam egy e-mailt a British Vogue szerkesztőségétől, hogy egy nemzetközi dizájnerekről
szóló cikk készül és lenne-e kedvem részt venni benne. Természetesen nem
gondolkodtam sokáig a válaszon, nagyon örültem a felkérésnek J
E: Miért pont ezt a ruhát tervezted erre az alkalomra?
B: A tervezés
során nehéz a „miértekre” jó választ adnom…de talán ennek a ruhának az egyik leginspirálóbb momentuma a tavasz érzése volt.
E: Mit gondolsz, várható ezután a cikk után, hogy több
ilyen nemzetközi lehetőség is eltalál majd hozzád?
B: Nem szoktam
ilyeneken gondolkodni, de ezek után bármi megtörténhet… J
E: Láttam, hogy a ssamaryll főleg az alkalmi darabokat képviseli. Vannak emellett
utcára hordható ruháitok is?
B: Valóban a fő
profilunk az alkalmi ruha. Évente kétszer jelentkezünk egy kisebb kollekcióval,
melyek megvásárolhatók az üzletben és emellett egyedi, méretre készített ruhákat
is készítünk.
E: Mivel az interjúm egyik célja az lenne, hogy motiváló erővel hasson az emberekre azzal, hogy láthatják, igenis meg lehet valósítani az elképzeléseiket, és sikeresnek lenni abban, amit szeretnek csinálni, ezért kérdezem, mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének hozzád hasonlóan saját vállalkozásba fogni?
B: Három fontos dolog: elhivatottság, szakmai alázat és
kitartás.
A ruhatervezés egy nagyon hangzatos szakmának tűnik, de
ahhoz, hogy szakmailag is elismert tervező legyen valaki, rengeteg kitartó
munkára van szükség és soha sem lehetsz elég jó, mindig van mit tanulni.
Egy saját vállalkozás mindig nehezebb feladat, mint
alkalmazottként dolgozni. Azt fontos eldönteni az elején, hogy a tervezés, vagy
pedig az önmegvalósítás a fontosabb, vagy inkább erősebb egy tervezőnél. Ha az
önmegvalósítás, akkor előbb-utóbb úgyis saját lábra akarsz majd állni, önálló
kollekciót tervezni, bemutatót szervezni, és ez az első lépés a saját
vállalkozáshoz…
Ami persze, sokkal nagyobb felelőséggel jár, viszont nemcsak
része vagy valaminek, hanem mindaz, amit létrehoztál, az a tiéd!
És még egy fontos dolog: „Ez egy hatalmas játszótér!” (
Oszkó Zsóka – szerkesztés- modellezés tanárom)
Ezúton is kívánok sikerekben, lehetőségekben gazdag munkát Barbinak, és csapatának!
Köszönöm, hogy kedvesen fogadta a felkérésemet, és szívesen válaszolt.
Végül pedig remélem, hogy sikerült önbizalmat meríteni azoknak, akik még kételkednek magukban, és a terveikben.
(Evelin)
Ezúton is kívánok sikerekben, lehetőségekben gazdag munkát Barbinak, és csapatának!
Köszönöm, hogy kedvesen fogadta a felkérésemet, és szívesen válaszolt.
Végül pedig remélem, hogy sikerült önbizalmat meríteni azoknak, akik még kételkednek magukban, és a terveikben.
(Evelin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése